Szeretek mindennel időben elkészülni, ezért külön feszélyez Nóra kapkodása. Mindössze három órája jött haza, pakol és rendszerez, miközben szentségel, hogy még le kell zuhanyoznia, és a haja is borzasztó.
Az ágyon ülök, Ramiz fényképét bámulom, arra gondolok, hogy ő az egyik ember az életemben, akitől a legtöbbet kaptam, még akkor is, ha csak egy hétig volt része az életemnek. Jelenleg Zidant is az ő ajándékának tekintem, kezdek hinni abban, amit Zidan mondott, miszerint ez így volt elrendelve, és minden amiatt történt, hogy mi találkozhassunk. Persze ez csupán egy kétségbeesett szerelmes nő kínlódása, mert tudom, ma minden véget ér, holnap már úgy ébredek majd, hogy Zidan ugyanúgy a múlt, mint Ramiz. Az egyik közeli múlt, a másik távoli, de mindkettő múlt, és az időt sem egy nappal, sem
