A kezébe adom a telefonomat, és legalább huszadszorra utasítom.
– Gyerünk! Hallani akarom!
– Telefonról? Olyan gagyi!
– Jó! Majd ha beszerzel hangfalakat, akkor hallgatjuk másképp, de most azzal kell beérni, ami van.
Incselkedve végigmutatok magamon, mintha neki velem kéne megelégednie, mire felhördülve a mellemre hajol.
– Több is, mint amit érdemlek.
Végül pötyög egy keveset a zenecsatornán, és felcsendül az az ismerős dallam, ami ott szólt a Boszporusznál, miközben mi szeretkeztünk.
A mosoly eltűnik az arcáról.
– Annyira gyönyörű… – suttogom.
– Igen…
– Azt mondtad, hogy rólunk szól.
– Remélem, hogy már nem…
Föltámaszkodom, és gyengéden megpuszilom.
– Kérlek, fordítsd le!
Lehunyja a szemét, és a telefonból hallatszó zeneszámmal együtt mondja a szöveget, mint egy verset. Hátb
