Abban az étteremben ülünk, ahol átvettem a kulcsot. Mint kiderült, a klinika igazgatójának az egyik rokonáé, így kedves fogadtatásban van részünk. Ami kicsit a kedvemet szegi, az az, hogy Abigél nemrég felhívott, és megkérdezte, hol vagyok. Nem kerteltem, elmondtam neki, hogy Zidannal vacsorázom, és nem is vagyok tőle olyan távol. Hallottam a hangján, hogy szomorú, sőt mintha aggódott is volna, de hagyok neki időt arra, hogy feldolgozza, az anyja is megpróbál magára találni. Nem lesz neki könnyű, de megoldjuk.
Megemelem a fejem, de pár másodpercig nem hiszem el, amit látok. Gábor lép be az ajtón, a szemét járatja a helyiségben, majd megindul felénk. Bika módjára fújtat, én pedig nem tudom, mit tehetnék. Azt hiszem, sokkot kaptam. Zidan látja rajtam a rémületet, mire azonban megfordulna, G
