XI.
Mildred a tükör előtt állt. Az új estélyi ruháját vette fel, amit most vásárolt Párizsban. Ez éppen jó lesz Barckerék kerti partijára.
Figyelmesen nézte magát az öltözőszobájának földig érő tükrében. A világoskék selyem még jobban kihozta a szemének a kékségét. A szabás is remek – hiába ezek a franciák tudnak!… Még karcsúbbnak, még légiesebbnek tűnt, mint a New York-i ruháiban.
– Tamás! Gyere be! – szólt át a másik szobába.
Semmi válasz.
Lehet, hogy nincs itthon?…
Újabban eltünedezik itthonról és nem mond semmit, hogy hová megy. Két hete, hogy visszaérkeztek Európából, azóta viselkedik ilyen különösen. Mi lehet ez? Van valakije?…
Az építészeti vállalatnál ezek a csinos, fiatal nők, műszaki rajzolók, gépírólányok megdöbbentően rövid ruhákban, felragasztott hosszú műszempillákkal,
