XXX.
A portás jelentette a házi telefonon, hogy egy fiatal ember van itt, levelet hozott. – Csak küldje fel, várom!
Ostoba kölyök lehet, gondolta Gyöngyi. Megmondta neki, hogy jöjjön fel azzal a vacak levéllel, most mégis a portáshez akarta beadni.
Benézett a tükörbe, de már nem volt ideje valami ruhába átöltözni, pedig ez a pongyola kicsit túl lenge, hogy valakit fogadjon benne.
Na mindegy. Már megszólalt a csengő, kiment ajtót nyitni.
El volt készülve egy nyurga, pattanásos kamaszra. De az ajtóban egy rendkívül magas, nagyon szép fiatalember állt. Barnára lesült arcában, világítóan világos zöld szemekkel.
Mintha Tóváry Tamás lett volna, igen ő… Ifjú kiadásban.
Meglepve bámultak egymásra.
Tomi első pillanatban azt hitte, hogy talán tévedésből máshová csengetett be.
Ez a szőke tün
