XXXIII.
Dr. Silver nemcsak kitűnő sebész volt, de mellesleg jó ember is. Törődött a betegeivel, a sorsuk is érdekelte, nemcsak az, hogy mennyire sikerül őket összefoltozni a műtőasztalon.
A „Saint Anthony” kis, primitív felszerelésű vidéki kórház volt, ahová főleg a közeli sztrádáról hozták be az autóbalesetek áldozatait.
„Saint Anthony” Dr. Silver néhány percnyire a kórháztól lakott és így mindig, még a leglehetetlenebb éjszakai órákban is rendelkezésre állt.
Tegnap este, féltíz tájban, mikor a mentők ezt a fiatal párt behozták, éppen egy kedélyes bridzspartiba ült be negyediknek.
Volt egy helyettese is, az volt ügyeletes a kórházban. De mikor leadták neki a jelentést, hogy milyen súlyosan sérültekről van szó, máris hagyta a bridzset, hagyott mindent, hogy ő maga operáljon.
A fiatal
