XXXII.
Mildred ma reggel korábban ébredt fel. Tamás még nem ment el itthonról, a kávéját itta és a New York Timest lapozgatta.
Mildred leült vele szemben a reggeliző asztalhoz és az a furcsa érzése volt, hogy úgy ülnek itt, mint két idegen.
Mint egy étkezőkocsiban két utas, akiknek semmi közük egymáshoz, mindegyik a saját fülkéjéből jön és éppen csak udvariasságból váltanak néhány szót.
– Tomi nagyon későn érhetett haza Jerseyből! Már elmúlt éjfél, mikor eloltottam a lámpát, de nem hallottam a lépteit – mondta Tamás.
– Én sosem hallom, ha jön vagy megy ezekben a gumitalpú cipőkben.
– Ma én nem leszek itthon vacsorára – jelentette be Tamás és még hozzátette, hogy egy tárgyaláson kell részt vennie, valami kanadai cég megbízottjával.
Ez nem volt igaz, Gyöngyivel akart végre találkozni.
