Kinyitotta a kis hajókikötő kapuját, és összerezzent a hangtól, ahogy megnyikordult, majd pendülve csukódott be mögötte. Úgy vélte, most már igazán elérkezett az ideje, hogy megolajozza.
Mások mindig meglepődtek, amikor meghallották, hogy egy lakóhajón él a Cadogan-mólónál. „Azért, hogy ne kelljen helyi adót fizetned?”, kérdezték sokszor meghökkenve. Így aztán már régen felhagyott azzal, hogy beszéljen róla. Azt mondta, hogy „egy kőhajításnyira lakik a Cheyne Walktól”, semmi többet, és hagyta, hogy az emberek flancoló gazdag lányokról és az SW3 irányítószámú, elegáns lakásaikról szóló előítéletei kitöltsék az üres helyeket.
Lara végigsétált a kis hajóhídon a kikötő végébe. Ezért lakom itt, gondolta. Az Albert híd fényei csillámlottak a sötétben, tükörképük a vízben akár megannyi aranysza
