Az ajtóban látott jóképű férfi odajött, hogy kezet rázzon Barbierrel, majd mosolyogva Larához fordult.
– Ezek szerint megtaláltál bennünket – nyújtott kezet Larának is. – Stefan vagyok.
A metszően kék szemű férfi nagyjából egyidős lehetett vele, és sötétszőke haja úgy festett, mintha reggel nem fésülte volna meg. A magasságával, kisportolt alkatával és nemtörődöm borostájával első pillantásra Alexre emlékeztette Larát. Ám mostanában Alex az igazgatósági tanácsteremhez méltóan mutatkozott, míg Stefan úgy festett, mintha egyenesen a külföldi tudósítók phnompeni klubjából érkezett volna.
– Lara Stone. Eduardo hívott meg.
Stefan bólintott.
– Mondta; te vagy Sandrine barátnője, ugye? Részvétem.
– Sandrine Legard? – kérdezte Barbier felélénkülve. – Tragikus eset. Nagyon tehetséges volt.
L
