– Nézd, sajnálom, a szombatit. Feldúlt voltam, elragadtak az érzelmek, de nem lett volna szabad olyan gorombán beszélnem.
Eduardo bólintott.
– Én is sajnálom. Nem vagyok benne biztos, hogy Sandrine pont így képzelte el a megismerkedésünket.
– Nem. Valószínűleg nem – értett egyet Lara szomorúan.
Letértek a forgalmas főútról, és egy egyformán fehérre meszelt sorházakból álló utcán mentek tovább.
– Az utca végén van a pub – mondta Eduardo. – Gyalogolni kell kicsit, de nagyon tisztességes kagylót adnak sült krumplival.
– Lehet, hogy ma nekem ez az első kagyló lesz a sorban – mosolygott Lara.
– Ennyire szereted? – nézett rá zavartan Eduardo.
– Igen. Nem, úgy értem, délután Párizsba utazom. Megnézem a lakást Jean és Marion helyett.
– A lakást?
Eduardo arcán valami nyugtalanság suhant á
