– Ó. – Tom szemlátomást megdöbbent. – Sajnálom.
Lara újból feltartotta a fotót.
– Tom, ő volt a legjobb barátnőm, Sandrine. Az ő halála ugyanolyan furcsa és véletlenszerű, mint Jonathoné. Ha tud valamit, kérem, ossza meg velem!
Tom kinézett a tengerre, ahol a nap fényes, platinaszínű szalagokat ragyogtatott a vízre.
– Nézze, esetleg Melissa Gelmannel kellene beszélnie. Ő szervezte Mr. Meyer partijait: a lányokat mindenképpen. Lehet, hogy ő látott vagy hallott valamit. Melissa mindig nagyon résen van. Most Nagydíj-hétvége van, úgyhogy nyilván nagyon elfoglalt, de megpróbálkozhat vele.
Kivett a zsebéből egy tollat, és ráírta a nő telefonszámát a névjegye hátuljára.
– Köszönöm, Tom – hálálkodott Lara, és egy puszit nyomott a férfi arcára.
– Remélem, megtalálja, amit keres – mondta az.
