– Na és hogy mennek a dolgok az írott sajtó zsákutcájában? – tudakolta Dom.
– Meglehetősen jól. Már főszerkesztő-helyettes vagyok.
– Hallottam – fel is hívtalak, hogy gratuláljak. – Egy pillanatra összeráncolta a homlokát. – Vagy nem?
– Meglehet – vigyorgott Alex. – A hívásod alighanem eltévedt a virágok és a whiskyk ködében.
Pár percig a híreiket cserélgették egymás közt. Jó volt úgy egy szakmabelivel beszélgetni, hogy nem kellett szót ejteni a politikáról. Annak idején, amikor Alex még a hírszerkesztőségben dolgozott, néha magával vitte Dominicet a partikra és a céges utazásokra. Dom sima modorú fecsegése a hotel bárjában mindig megtörte a jeget a hírforrásoknál, követségi titkároknál vagy hírességeknél. Bárkit rá tudott venni, hogy mesélje el a sztoriját; jó riporter lett volna belő
