IV.
December 20.
December 20.Ma kaptuk ki a karácsonyi szünidőt. Esik a hó, olyan a Rózsadomb, mint valami mesekönyvből egy kép. Minden hófehér, a házak, a fák.
A fiúk ródlit húznak fel a domboldalon, mindenki olyan vidám, úgy örül a télnek, a Karácsonynak.
Én az ablakból nézek mindent.
Most elővettem a naplót, mert szünidőben rá fogok érni írni. Sok volt a tanulnivalóm, meg aztán el is határoztam, hogy nincs értelme állandóan írni. Csak ha valami esemény van, ha történik valami…
Unalmas lenne, mindennap bejegyezni, hogy mi volt az iskolában. Az itthoni életünkben se történik semmi különös. Illetve, eddig nem történt…
Anyu nagyon boldog a Sanyival. Mindég mosolyog, jókedvű, sőt meg is hízott.
Azelőtt mindég oly vékony volt, most meg mintha kövérkés lenne.
Nagymama nagyon ritkán jö
