V.
Június 2.
Június 2.A kertünkben nyílnak a rózsák. Olyan mintha egy rózsaliget volna.
Délután szedek egy nagy csokorra valót és beviszem anyunak a szanatóriumba.
Úgy érzem magamat, mint egy gyilkos. Lelkiismeret furdalásom van…
Nem írtam naplót Karácsony óta. Nem is volt mit írni, a gondolataim nem voltak érdekesek. Csak a kistestvér volt a fejemben mindég és egyre jobban utáltam, minél jobban közeledett az idő, hogy meglegyen.
A lakásba átalakítások folytak. Az ebédlő az emeletre lett téve és nekem ezentúl kétszer is a lépcsőn kell felmennem, őmiatta. Mert az ő szobája lesz a földszinten. Hófehér gyerekszoba, kis égszínkék mackók a falra festve és bevonva a parkett fehér szőnyeggel, ami mosható.
És az ablak meg lett nagyobbítva, még kőmívesek is jöttek, majd még egészen átépítik
