VI.
Május 26.
Május 26.Ma van éppen két éve, hogy a kistestvér született. És hogy meghalt… Két év.
Azóta még csak eszembe se jutott, hogy naplót írjak. Minek?…
De most, most valami ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy írjak. Hogy legalább leírjam azt, amit nem mondhatok el senkinek.
Szegény anyum, ő még mindig nem heverte ki, a kisgyerek halálát. Olyan szomorú, olyan sovány, sohasem látom mosolyogni. Látszik rajta, hogy boldogtalan. A sikernek sem tud örülni. Pedig nagy dolog, hogy Párizsban aranyérmet nyert a szobra és hogy negyvenezer forintért vette meg az állam.
„AZ IFJÚ HARCOS” ott fog állni a honvédelmi minisztérium előtti téren, a főbejárat előtt. Minden újság írt az „ifjú harcosról”, mint anyu legmesteribb alkotásáról.
Az ifjú harcos, nem volt más, mint Sanyi. Anyu őróla
