XIII.
Június 26.
Június 26.Még csak egy hete, hogy megismertem Ildikót. De máris, mintha minden megváltozott volna körülöttem…
Reggel, mikor felébredtem és kinyitottam az ablakot, észrevettem, hogy milyen kék az ég, milyen jó nyári illatok jönnek a kertünkből, milyen édesen csicseregnek a madarak, hogy fütyül a sárgarigó.
Én is fütyörészve mentem ki a teraszra reggelizni. Olyan voltam, mintha kicseréltek volna. A nyomasztó keserűségem elmúlt…
Volt valakim.
Valaki, aki várja, hogy délelőtt telefonáljak neki. És várja, hogy délután találkozzon velem.
Valaki, akinek én vagyok a fontos. Én… Én és nem a Dr. Paul Richter…
Milyen kínzóan keserves volt, hosszú hónapokon, majdnem egy éven át, az a tudat, hogy ő most boldog mással… Hogy itt tudott hagyni…
Hányszor gondoltam arra, hogy felü
