XIV.
Június 27.
Június 27.Vasárnap egyedül voltam a házban. Anyu és Sanyi lementek a Balatonra, Juliskát is levitték magukkal.
Gyönyörű reggel volt. A kertünkben most nyíltak teljes pompájukban a rózsák, az egész ház tele volt a bódító, édes illattal. Volt egy rózsalugasunk is, közvetlenül a kis szökőkút mellett.
Itt kellene kettesben lennem Ildikóval. Itt kellene először megcsókolni őt… És soha ilyen jó alkalom nem lesz rá, hogy teljesen egyedül legyek itthon, mert ha Anyu le is megy a Balatonra, de Juliska többnyire itt marad.
Túl korán volt még ahhoz, hogy felhívjam. Vártam egészen fél tízig, de tovább nem bírtam ki.
Ildikó vette fel a kagylót.
– Jó reggelt Ildikó! Remélem nem zavartam f el…
– Dehogy zavart, már itt üldögélek régen a telefon partján és várom a hívását…
Ezt olya
