XXI.
Július 18.
Július 18.Meg kell semmisítenem ezt a naplót. Bizonyíték ellenem, a saját kezemmel megírt vallomás… A saját halálos ítéletem.
Akármi történhet velem, nem vagyok otthon, bemennek a szobámba és megtalálhatják. Nem megoldás, hogy elzárom az íróasztalom fiókjába.
Anyu is bejött a múltkor, elfogytak a borítékjai és nézelődött az íróasztalomon.
– Ebbe a fiókba sincs? – kérdezte.
Pontosan abban a fiókban volt a napló…
Nem, nem kockáztathatom meg, el kell tüntetnem ezt a naplót.
Ma írok utoljára.
Éjfél van. Nem akarok még lefeküdni, úgyse tudnék elaludni. És ha alszom, akkor jönnek az álmok…
Kusza, zavaros, lidércnyomásos álmok. Úgy félek az álmoktól…
Mindég a vizet látom, a végtelen vizet és a véres csíkot, ahogy húzódik a vízen, ahogy utolér…
Nincs menekvés, nincs. A
