XX.
Július 9.
Július 9.Élek! Élek!
Megmenekültem… Hajszálon dőlt el minden… A halálos küzdelem vele, a vízzel és a hajóval.
Minden egészen másképpen történt, mint ahogy elképzeltem. Egyetlen rossz mozdulat, egyetlen későn vett lélegzet, pillanatokon múlt, borzalmas élet-halál harcot jelentő pillanatokon, hogy most itt vagyok…
Itt a szobámban.
Éjjel van, fél kettő. Odakint vihar kezdődik, a szél rázza a jegenyéket, úgy zúgnak, olyan furcsán, rettenetes ezt a zúgást hallgatni.
Gondosan bezártam az ajtómat, lehúztam az ablak redőnyeit, nem látszik ki, hogy világosság van nálam.
Különben is, teljesen egyedül vagyok a házban. Egyedül…
Csak a kis éjjeliszekrény lámpám ég, amellett írok most. Muszáj írnom. Kényszert érzek, rettenetes lelki kényszert, hogy leírjam, ami történt…
Ha aztán
