Tizenhatodik fejezet-1
2007 Words
Tizenhatodik fejezetEgyszer nem elég
Esteledik. A szikrázó délutáni nap lassan lebukik a horizonton, és mögötte sötétbe borul a tükörsima ég, akár egy színpad díszlete a következő felvonás előtt. Elsőnek színre lép a mosolygó hold, majd egymás után a csillagok, mint a lámpák egy hatalmas toronyház ablakaiban.
Tharn és Type szobája a kollégium tornyában (a Torony, ahogy a lakói hívják) egy halk kattanással fényárba borul. A két fiú szenvedélyes együttléte után a szobában még tompán lüktet a fülledt levegő, de egyikük már szorgosan takarít.
– Nem gondolod, hogy segíthetnél egy kicsit? – zsörtölődik Tharn, miközben a tisztára törölt matracot nyögve visszaemeli az ágyra, és nekilát visszahúzni rá a lepedőt.
Szobatársa, Type, aki eddig mozdulatlanul feküdt a saját ágyán bokszeralsóban és atlétatrikóban, erre hirtelen felegyenesedik. Fájdalmas fintorral az arcán felhúzza a lábát, mintha egy éles sziklára ült volna, és kezében egy üveg vízzel bámul maga elé. Felkelni sincs kedve, nemhogy segíteni.
– Előbb megerőszakolsz, aztán elvárod, hogy segítsek takarítani? – kérdezi méltatlankodva, és elgyötört ábrázattal a társára pillant.
Tharn zavartan pislog, úgy tesz, mintha nem értené a zsörtölődés okát.
– Hogyhogy? Ha jól emlékszem, még te kérted, hogy ne hagyjam abba.
Reccs!
Type kezében recsegve összeszorul a vizespalack. A megjegyzés telibe talált. Tíz perce valóban ő nyüszített önkívületben, Tharn farkán lovagolva, hogy: „Még! Még! Ne hagyd abba!” Bár eleinte küzdött ellene, de aztán beadta a derekát.
Hagytam magam, hogy neki jó legyen, aztán nekem lett rossz.
Type a saját hazugságára lehorgasztja a fejét, és belekortyol a vizespalackba. Kénytelen elismerni, hogy a szex sokkal jobb volt, mint képzelte. Tharn mindenről gondoskodott. Még a vizet is ő vette neki, hogy az aktus után felfrissíthesse magát. Most is hagy neki időt, hogy pihenhessen és felöltözhessen.
– Pihenj egy kicsit! Mindjárt visszajövök – mondja, és kimegy a szobából.
Amikor visszatér, Type felöltözve, mellkasán a vizespalackkal hortyog az ágyán. Ahogy Tharn belép, azonnal magához tér a kábulatból, és mint egy rugó, felül az ágyán. Nem akar gyengének és elesettnek látszani, bár kegyetlenül sajog az ülepe, a látszat kedvéért összeszorított fogakkal feltápászkodik, de az ágyból már nincs ereje kikelni.
Most összeszedem magam, és segítek neki eltakarítani a romokat... Miért nem megy? Lehet, hogy még félálomban vagyok?
Type kábán újra belekortyol a vizespalackba. Ettől némileg magához tér, és kitisztul körülötte a szoba. Lenéz a matracra, amin nemrég izzadtan vergődött a fájdalmas kéjben. Aztán hirtelen a közelébe lép egy sudár alak, és két nagy kéz nehezedik a térdére.
– Na, milyen érzés volt? – kérdezi tőle a sudár alak.
– Szar.
Type a kérdéstől azonnal kijózanodik. Szeretne káromkodni még egy kacifántosat, de nem teszi. Csak a sajgó ülepére tud gondolni. Nem volt felkészülve rá, hogy ekkora szerszám hatol belé, bár ahhoz képest meglepő módon nem okozott neki olyan végzetes fájdalmat, mint várta. Type nem is akar a fájdalomról beszélni. A panaszkodás nem férfihoz méltó. Elég az hozzá, hogy sosem tapasztalt még ilyen nyers és mélyre hatoló érzést a testében.
– Ezt eddig nem mondta nekem senki. Legfeljebb azt, hogy túl nagy.
– Anyád! – sziszegi Type a foga között.
Legszívesebben jól oldalba rúgná a szobatársát, vagy legalább hozzávágná a vizespalackot, de a fájdalomtól gyötörve inkább nyugton marad. A legkisebb mozdulatra is olyan érzése támad, mintha késsel hasogatnák az alfelét.
Az erőtlen szitkozódásra Tharn arcán végigfut egy huncut mosoly.
– Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod.
– Miért viselkedsz velem folyton úgy, mintha nő lennék! – csattan fel Type – Én is férfi vagyok!
– Sosem viselkedtem veled úgy, mintha nő lennél – válaszolja Tharn felháborodva.
Type megvető pillantást vet a szobatársára, aki rendületlenül folytatja a kioktatást.
– Közlöm veled, hogy nem szoktam nőkkel lefeküdni. Csak férfiakhoz vonzódom. Különben is, mindenkivel így viselkedtem, akivel eddig jártam.
Type némán hallgatja a lendületes beszédet, és Tharn korábbi szexuális kapcsolatai hallatán furcsa érzés keríti a hatalmába. De nincs ideje ezen morfondírozni, mert azonnal érkezik felé egy váratlan kérdés.
– Mondd csak, a volt csajod meddig játszotta előtted a szűzlányt? – érdeklődik Tharn huncut vigyorral.
– Ne sértegesd a volt barátnőmet! – vágja vissza Type gondolkodás nélkül.
Tharn lebiggyesztett szájjal bámul rá. Sajnálja, hogy nem értik egymást. Type közben sértetten dúl-fúl magában. Kényelmetlenül érzi magát, de nem a féltékenység miatt, ami az előbb átfutott a szívén. Tharn volt kapcsolatai csak erősítik benne a tudatot, hogy két férfi között is lehet normális a szex, és nem a világ legundorítóbb dolga, ahogy korábban gondolta. Nem, nem a féltékenység, inkább az bosszantja, hogy Tharn a nyájas modorával ilyen könnyen csőbe húzta. Figyelmeztetnie kellett volna előre, hogy ha egyszer kipróbálja vele a szexet, könnyen rá fog szokni.
Egészen különleges érzés. Olyan, amilyet egy nővel sosem fogok érezni.
Tharn mintha a gondolataiban olvasna, lassan szorosabbra szövi körülötte a hálót. Nagy kezeivel lágyan belemarkol a térdébe, és lassan simogatni kezdi a combjait, mintha a megfelelő szavakat keresné a folytatáshoz. Majd kisvártatva, őszinte, mély hangon megszólal.
– Az az igazság, hogy amikor először feküdtem le egy fiúval, nem én voltam felül.
Tharn nyílt tekintettel néz Type szemébe, mintha szuggerálni akarná, de ő csak szótlanul mered vissza rá.
– Az első alkalom... – mondja Tharn halkan – tizennégy éves koromban történt.
– Gimnázium elején? – kérdezi Type elhűlten.
– Igen, akkortájt – bólint rá Tharn. – Egy fiúgimnáziumba jártam, ahol a lányok helyett folyton a fiúkon járt az eszem. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy azért, mert tényleg a fiúkat szeretem, vagy csak a környezetem miatt. Aztán egy nap az egyik felsőéves behívott a próbaterembe, és egyenesen nekem szögezte a kérdést. Szeretnél lefeküdni velem?
Type az utolsó mondatra felkapja a fejét, és fürkészni kezdi a szobatársa arcát. A tanmese a sorsfordító élményről egy lélegzetvételnyi szünet után folytatódik.
– Kiforratlan voltam és bizonytalan. Nem tudtam megmagyarázni a vonzódásomat a fiúk iránt. Ki akartam próbálni milyen érzés, úgyhogy beleegyeztem.
Type feszülten hallgatja a történetet, amivel most már ő is tud azonosulni. Látva rajta a fokozott érdeklődést, Tharn arcán átfut egy halvány, de sokatmondó félmosoly.
– Az lett belőle, hogy napokig nem tudtam utána aludni.
– De miért? – kérdezi türelmetlenül Type, mire Tharn újra elmosolyodik.
– Nem voltam felkészülve a fájdalomra, ami ezzel jár. Mert elsőre nagyon fáj. Az elején te is azt kérted, hogy fejezzem be gyorsan. A testnek ez a része nagyon sérülékeny. Nem erre van kitalálva. Ha úgy csináltam volna, ahogy az a felsőéves csinálta velem, most nem ülnél itt ilyen nyugodtan a fenekeden. Szerencsés vagy, hogy ilyen enyhe fájdalommal megúsztad!
Szerencsés, egy frászt! Úgy érzem magam, mint akit karóba húztak.
– Mindenkinek más az anatómiája. Az én nyílásom nagyon szűk. Annyira megijedtem a fájdalomtól, hogy sokáig nem is mertem újra kipróbálni. Csak évekkel később, amikor végzős voltam. De akkor már egészen másképp álltam a dologhoz. Biztos voltam benne, hogy én valóban ilyennek születtem.
Type nem egészen érti ennek az utolsó mondatnak a logikáját. Szerinte pofonegyszerű a magyarázat arra, miért lett homoszexuális a szobatársa.
– Nem gondolod, hogy azért lettél homokos, mert sosem próbáltad még nővel?
– De próbáltam – vágja rá csípőből Tharn. – Nem érzek a lányok iránt semmit.
Majd határozottan rámutat a társára az ágyon.
– Én ezt akarom... Én téged akarlak.
Type elhűlt tekintettel bámul vissza rá. Hirtelen nem tudja, megijedjen vagy játssza a sértettet. Tagadhatatlanul kíváncsi a folytatásra, ezért akaratlanul kibuggyan belőle egy esetlen kérdés.
– Mit akarsz ezzel mondani?
Igen. Minek hoz ilyen helyzetbe? Mit csináljak én ezzel?
A zavarát látva Tharn arca azonnal felderül.
– Szeretném, ha jobban megismernél.
– Nem vagyok rád kíváncsi.
– Mégis mindig végighallgatsz.
Ha nem kellene tartania az éles fájdalomtól, ami a hirtelen mozdulatokra az alfelébe hasít, Type visszakézből törölné le Tharn képéről azt a pimasz vigyort, amivel nyájasan formálja hófehér fogsora között a szavakat. De így csak egy villámló tekintetre futja tőle, miközben Tharn, mint aki jól végezte dolgát, lendületesen felpattan az ágyról. Felkapja a zacskót, amibe a használt kotongumit és a halszagú papír zsebkendőket összegyűjtötte, és öles léptekkel megindul a kijárat felé. De az ajtóból még egy csípős megjegyzéssel visszafordul.
– Ja, és még valami. Nem véletlenül szeretném, hogy jobban megismerj. Tudnod kell, hogy nem szoktam beérni egyetlen alkalommal.
– Leszarom! – vágja vissza Type. – Mondtam már, hogy csak egyszer vagyok hajlandó.
– Tudom, hogy már mondtad. De akkor sem érdekelt.
– Hülye állat!
Durr!
Placcs!
Ahogy Tharn becsapja maga után az ajtót, Type teljes erőből hozzávágja a vizespalackot, ami nagy fröccsenéssel szétrobban az ajtófélfán, és kipukkanva elterül a padlón, mint egy elgázolt béka. A földön és a falon szétloccsant víz a legkevésbé sem érdekli Type-ot, legfeljebb a hangja. Fogcsikorgatva szitkozódik tovább magában, hogy meg ne hallják a szomszédok.
Mondtam, hogy csak egyszer, te rohadék!
– Nem fogom hagyni még egyszer! Esküszöm! Esküszöm! – fortyog tovább elfojtott hangon, és megszállottan ismételgeti magában az esküt.
Ez nem az a vak gyűlölet, amit régebben a homoszexuálisok iránt érzett. Annál sokkal ijesztőbb szorongás keríti a hatalmába. A ma délutáni események következményei még a gyerekkori megerőszakolásánál is erősebb pánikot keltenek benne. Retteg attól, hogy valami végleg megváltozott benne.
Nem leszek buzi!
– Soha többé még egyszer! Soha többé!
Ezt a fogadalmat tüzes vassal égeti a lelkébe.
Félelmei ellenére az első együttlétük után Type élete a szokásos kerékvágásban folyt tovább. Reggel korán kelt, bement az óráira, tanítás után a barátaival találkozott, este pedig visszatért a kollégiumi szobájába. Napjai a megszokott ritmust követték, Type mégis úgy érezte, mintha valami nem stimmelne körülötte. Állandóan gyanakodott, figyelt és fülelt, mintha nem bízna senkiben. Gyanúsnak tűnt minden, aminek nem kellett volna gyanúsnak tűnnie. Konkrétan egyvalami okozta neki a legnagyobb fejtörést: a szobatársa végig úgy viselkedett, mintha nem történt volna közöttük semmi.
Mindennap találkoztak az egyetemen és a kollégiumban is. Tharn úgy viselkedett, mint egy jól nevelt szobatárs, köszönt, csevegett, jó éjszakát kívánt, de egyszer sem próbálkozott mással. Type viszont ahelyett, hogy örült volna az eseménytelenségnek, minden sarkon csapdát sejtett. Ilyennek akarta a kapcsolatukat a kezdetektől fogva, mégsem képes most megnyugvást találni benne. Amióta megtörtént az, aminek Type törvényei szerint nem szabadott volna megtörténnie, teljesen maga alá temette a paranoia.
Folyamatosan az járt a fejében, amit a szobatársa mondott azon az ominózus estén. „Nem szoktam beérni egyetlen alkalommal.” Type azóta lefekvéskor csak akkor hajlandó leoltani a villanyt, amikor meggyőződött róla, hogy Tharn már mélyen alszik. Amíg ébren van, nem meri megkockáztatni, hogy együtt maradjon vele kettesben a sötétben. Megvárja, amíg a szomszéd ágyból egyenletes szuszogást nem hall, és akkor csendben odalopózik a villanykapcsolóhoz, leoltja a lámpát, és villámgyorsan visszabújik a takarója alá. Ez csinálja hetek óta.
A mai éjszaka sem telik másképp. Éjfélre jár már az idő, de Type még ébren ül az ágyán, folyamatos készenlétben, mint egy éjjeliőr. Fülében a fülhallgató, és egy népszerű kalandjáték videóját nézi a telefonján, a feszült várakozás stresszét enyhítendő.
Csatt! Sutty! Bumm!
Kardok, tankok és robbanások zaja szűrődik ki a fülhallgatóból. Type egészen belefeledkezik a virtuális háborúba, amikor hirtelen eszébe jut, miért van még mindig ébren. Azonnal kikapja a fülhallgatót a füléből, és némán hallgatja a csendet. A szomszéd ágyon Tharn a falnak fordulva alszik. Lassan, mélyen, egyenletesen lélegzik.
– Ó, a francba! – suttogja Type a plafonon szikrázó villanykörtére hunyorogva.
Jóízűen el tudna most szenderedni, de ilyen fényárban nem tud rendesen aludni. Bosszantja, hogy ezzel is csak saját magának okoz kellemetlenséget, amíg a szobatársa vidáman húzza a lóbőrt. Nézhetné most a telefonján a játékot a sötétben, amíg édesen el nem bóbiskol, de ehelyett most kelhet ki az ágyból.
Tharn miatt az esti nyugalmamat is fel kell áldoznom. Bezzeg ő magasról tojik rá! Hülye seggfej! Semmi szükségem rá.
Type magában füstölög, és megvetően bámul a szomszéd ágyon szuszogó szobatársára. Végtelenül idegesíti Tharn közömbös viselkedése, amióta balgán odaadta magát neki. Bosszantja a nyugalma, a magabiztossága és az állandó, felhőtlen vigyora, amivel nap mint nap szembesülnie kell.
Ki nem állhatom a nyálas vigyorát!
Rövid gondolkodás után Type kikászálódik az ágyából, és halkan átlépdel a szomszéd ágyhoz. Megáll az alvó test felett, és végignéz a ventilátor szelében hűsölő hosszú lábszárakon, ahogy csupaszon hevernek előtte a lepedőn, kilógva a takaró alól. Type rögtön arra gondol, milyen kiszolgáltatott helyzetben hever előtte az, aki miatt még a lámpát sem meri leoltani esténként. De bátorság helyett megmagyarázhatatlan kielégületlenség telepszik a szívébe.
Némi habozás után óvatosan kinyújtja a kezét, és megböki Tharn hátát a takarón keresztül, de nem történik semmi. Tharn mozdulatlanul fekszik tovább az ágyon. Type néhány másodperc után sarkon fordul, lekapcsolja a villanyt, és visszabújik az ágyába. A párnán összekulcsolja a kezét a feje alatt, és nyitott szemmel bámul a plafonra.
Hirtelen egy furcsa, kínzó vágy keríti hatalmába, amire önkéntelenül kicsúszik a száján egy kétségbeesett fohász.
– Istenem! Kívánom!
Testét elönti a forróság, és az agya, amit ébren tartott a videojáték, most nyugtalanul zakatol. Eszébe jut, hogy hetek óta nem maszturbált. Utoljára akkor elégült ki, amikor Tharn belé hatolt. Újra átéli azt a mélyen kielégítő érzést, és nem tud tőle szabadulni. Még akarja, még, még, még. Úgy érzi magát, mint élete első szexuális élménye után az első barátnőjével. Telhetetlenül. Kiéhezve a következő menetre.
- Writer
