Tizenhatodik fejezet-2
1584 Words
Type kezét az ágyékára csúsztatja, megfogja az ágaskodó vesszőt, és a volt barátnője testére koncentrál. Behunyja a szemét, és vesz egy mély levegőt... „Normális” szexre vágyik.
Dugni akarok! De úgy, hogy én vagyok felül!
Csak a nemi szervére és a kielégülésre összpontosít. Minden más gondolatot kikerget a fejéből. Már érzi a csupasz bőr érintését a testén, érzi az ösztönös vágyat, ami a csúcsra tör. Forró lávaként ömlik szét benne a kéj, ahogy a végpont felé hajszolja magát. Az utolsó pillanatban megszólal benne egy hang: Lefeküdtél egy buzival.
– Na jó – sóhajt fel csüggedten. – Jobb lesz, ha alszom.
Undorodva gondol magára, mint egy perverz buzeránsra, és elmegy a kedve a szextől. Csalódottan magára hagyja kielégületlen szerszámát, és egy mély sóhajjal a fal felé fordul. Egy szempillantás alatt elpárolgott belőle a vágy, és a helyét kongó üresség tölti be a kietlen éjszakában.
– Jaj!
Az új nap reggelén egy ijedt kiáltásra ébred a szoba. Type félálomban riad fel egy kínzó érzésre a pizsamanadrágjában, amitől hangosan felsikolt. Tharn épp az előbb tért vissza a mosdóból, félmeztelenül, derekán egy szál törülközővel áll a szoba közepén, és azonnal a szobatársa felé fordul.
– Mi történt?
Type egy szempillantás alatt magához tér az ágyban. Szégyenlősen elfordítja a fejét, és az egyik kezét felemelve védekezik.
– Semmi. Csak... – hebegi zavartan. – Nem történt semmi.
Aztán gyorsan összeszedi magát, felül az ágyon, de a takarót tovább szorítja magához, mint aki fél a lelepleződéstől. Tharn félmeztelenül áll előtte, mint egy márványszobor, és szánakozva nézi a riadt tekintetét.
– Ennyire parázol tőlem? – kérdezi egy csiklandós mosollyal az arcán.
A kérdés telibe talál. Type nem is tud másra koncentrálni, csak a meztelen, márványfehér felsőtestre, a széles vállakra, a kidolgozott hasizomra és az erős karokra, amik az első pillanat óta rabul ejtették.
– Hagyjál békén! Különben is, mit pucérkodsz itt a szobában? Nem tudtál volna a mosdóban felöltözni?
Tharn határozottan megrázza a fejét.
– Túl sokan voltak ma reggel a fürdőben. Nem akartam megváratni a többieket, ezért inkább visszajöttem a szobába. Itt kényelmesebb öltözködni. Ne mondd, hogy már ettől is félsz!
Type legszívesebben szájon vágná ezért a megjegyzésért, de jobban szégyelli magát azért, amit a takaró alatt rejteget. Lebiggyesztett szájjal, dacosan mered a szobatársára, akinek az arcán ismét megjelenik a jól ismert, nyájas mosoly.
– Nem félek se tőled, sem az izédtől – kiáltja Type dühösen. – Láttam már eleget. Teljesen hidegen hagy, ha tudni akarod.
Valószínű, hogy önmagában egy férfipénisz tényleg hidegen hagyja Type-ot, de azt nem állíthatja őszintén, hogy Tharn szerszáma ugyanolyan közömbös számára, mint bárki másé.
Tharn egy pillanatig némán áll a szoba közepén, majd egy határozott mozdulattal lerántja a derekáról a törölközőt.
– Hé! Normális vagy? – sikolt fel Type magán kívül.
Egy lépésre tőle Tharn anyaszült meztelenül áll előtte, és karba tett kézzel, magabiztosan figyeli a reakciót. Miután a riadt kiáltáson kívül nem történik más, elegánsan lecsapja a feldobott labdát.
– Akkor tessék! Ha ismered minden titkomat, és teljesen hidegen hagy egy pucér férfitest látványa, akkor azt hiszem nem zavartatom magam. Ezentúl is a szobában fogok átöltözni.
Rohadj meg!
Type keserűen káromkodik magában, és a dühtől eltorzult arccal nézi végig, ahogy a szobatársa laza mozdulattal felakasztja a törülközőjét a fogasra, felhúz egy alsónadrágot, és komótosan felöltözik. Nyugodtan elfordulhatna, de valamiért nem tud szabadulni a látványtól.
Mintha közben irigykedne is egy kicsit.
Ha csupán mellesleg érdekelné Tharn testalkata, azt egy futó pillantással felmérhetné. De ennél nyilvánvalóan többről van szó. Szabályosan mustrálja Tharn testét, szemügyre véve minden izmot, hajlatot és domborulatot. Tekintetében most nem a vágy izzik, inkább a sárga irigység.
Miért ilyen kisportolt az alkata minden zenésznek? Hogy lehet az, hogy csak a dobolástól jobban néz ki mint én, aki aktívan sportolok?
Széles váll, kidolgozott karok, domborodó mellizmok, formás csípő, tökéletesen megrajzolt hasizmok, az ágyék mértani pontosságú háromszöge. Tharn teste olyan, mint egy fürdőruhareklám. Ráadásul a bőre is hófehér, ami Ázsiában külön erény.
Type kénytelen beismerni, hogy legfeljebb a divatmagazinok címlapján látott ehhez hasonlót.
– Ha felöltöztél végre, leszel szíves kimenni? – jegyzi meg savanyúan.
Tharn éppen az ingét gombolja, amikor elhangzik a kétségbeesett kérés. Felvont szemöldökkel a szomszéd ágy felé fordul, ahol Type még mindig a takaró alatt gubbaszt. De ezúttal nem száll vele vitába.
– Ma sok dolgom lesz, későn érek vissza este. Benézek még néhány haveromhoz egy helyre. Majd hozok neked valamit, jó?
Tharn kedves megjegyzésére Type csak erőtlenül legyint. Látszólag egyáltalán nem érdekli, Tharn hova megy, mit csinál vagy mit hoz neki.
Kisvártatva a bejárati ajtó egy halk kattanással becsukódik, és Type egyedül marad a szobában.
– Rohadj meg! – sziszegi a foga között Type. – Tönkretettél egy fiatal lelket!
Azzal lerúgja magáról a takarót, és dühösen lerángatja a pizsamanadrágját, ami még nedves a hajnali magömléstől. Ezt leplezte olyan görcsösen a takaró alatt!
– A francba! Hány éve ébredtem így utoljára, nem is emlékszem – dörmögi maga elé bosszúsan.
Lendületesen kipattan az ágyból, és az arcán egy keserű fintorral megtapogatja a szégyenfoltot a pizsamanadrágján.
– Legalább nem fogtam magam vissza – jegyzi meg büszkén.
Az igazság azonban az, hogy nagyon is visszafogta magát. De ezt még nem meri bevallani.
Késő estére jár, amikor Tharn az esti programjáról visszatér a Toronyba. Alkoholtól kipirult arccal, vidáman lépked a folyosón a szobája felé. Nagy kezével beletúr a zsebébe, és előhúzza a szobakulcsot. Már előre mosolyog, ahogy a szobatársára gondol. Néha kifejezetten élvezi a konfliktusukat, ugyanis Type minden egyes kételye és vívódása azt jelenti, hogy van esélye nála.
A szobában néma csend és sötétség honol. Tharn szédelegve lép be az ajtón, és hunyorogva körülnéz a sötétben. Amint kirajzolódnak előtte a szoba körvonalai, óvatosan a két ágy között álló japán asztalkához botorkál, és lerakja a holmiját. Aztán a szobatársa ágyához lép, és megáll a mozdulatlan test felett, ami szétvetett karokkal, kiterülve fekszik a lepedőn.
Mit szólnál egy jóéjt puszihoz? Az vicces lenne.
Tharn jót nevetgél magában a gondolaton. Type arcának finom vonásait már tisztán látja a sötétben. Ahogy a hamvas ajkakon ki-be jár a levegő az ártatlan nyugalomban, alig bírja türtőztetni magát. Sokkal többre vágyik egy csóknál, és a vágyat a fejében lüktető alkohol még inkább felerősíti.
Halkan térdre ereszkedik az ágy mellett, és az alvó test fölé hajol. Hetek óta kínzó szomjúságot érez Type teste iránt, de türelmesen várt, hogy felépüljön az első alkalom okozta megrázkódtatás után. Most viszont úgy érzi, nem tud tovább várni. Kételyeit félresöpörve átadja magát a szenvedélynek, és belecsókol az ajkakba, melyek eddig csak szitkokat szórtak rá.
Az első puha csók úgy pihen meg a selymes ajkakon, mint egy párnára hulló tollpihe, mégis átitatja Tharn szívének összes rezdülése. Olyan forró, őszinte szerelemmel tölti meg, amelyet talán sosem érzett. Színtiszta, leküzdhetetlen érzelem, amely végleg a hatalmába keríti a fiatal zenészt.
Az első csók egy puszta érintés.
A második csók édes manna a lótuszszirmon.
A harmadik csók a mézízű kehelybe hatol.
A negyedik csóknál az alvó test reszketni kezd.
– Mi ez?... Fúj!
Type félálomban, undorodva felhördül. Résnyire nyitja a szemét, és rémülten kapálózni kezd. Egy sötét alak hajol fölé, alkoholtól bűzlő szájjal csókolgatja, és nedves nyelvét a szájüregébe préseli. Type megpróbálja lefeszíteni magáról a testet, püföli a vállát, taszigálja az oldalát, de az egyre szorosabban tapad hozzá, mint egy polip. A kétségbeesett ellenállása még jobban megrészegíti a támadóját.
– Rohadék! Fúj! Ne! Áá!
Tharnnak átfut az agyán, hogy lekever neki egy pofont, hogy ne hisztériázzon, de inkább még erősebben belecsókol a szájába. Csak Type húsos nyelvére tud koncentrálni, amíg a viaskodásban az ajkaik egy nagy cuppanással el nem válnak egymástól. Tharn a csók hangjára annyira beindul, hogy a sötétbarna nyak köré fonja nagy kezeit, és nagy lendülettel újra ráhajol a fénylő ajkakra.
Type ezúttal nemhogy eltaszítaná magától, de viszonozza a csókot. Tharn alkoholos lehelete őt is megrészegíti.
Néhány szenvedélyes pillanat után Type vadul eltolja magától Tharn arcát, és mélyen a szemébe néz. Aztán megragadja a tarkóját, és újult erővel magához rántja. Ajkaik újra összeforrnak, még tüzesebben mint az előbb. Amikor az egyik támad, a másik menekül, aztán fordítva. Úgy kergetőzik a nyelvük, mint a játék hevében megvadult két kiskutya.
Az alkohol keserű íze, akár egy szerelmi bájital, csak fokozza bennük a vágyat. Falják, harapják, nyelik egymás nyelvét és ajkait. A szájuk szélén kicsordul a nyál. Nem érdekli őket semmi más, csak a puszta, őrjítő gyönyör, ami felett most nem ítélkezik senki.
Megszűnik körülöttük a világ. Az összes eddigi félelmet és előítéletet elsöpri a vak szenvedély. Nincs már kezdet és nincs már vég. Az örökkévalóságba fordul a pillanat.
Egyikük sem tudja, mióta falják egymást öntudatlanul. A mámorból Type eszmél fel hirtelen, amikor Tharn nagy kezével a nadrágjába nyúl, és megmarkolja a...
Puff!
– Mit csinálsz, te állat?!
Type az öklével egy hatalmas ütést mér Tharn halántékára, amitől az izmos test megrendül, és szédülten hátrahőköl. A pillanatnyi zavart kihasználva Type azonnal lefejti magáról a nagy kezeket, és egy erőteljes lökéssel a földre taszítja a szobatársát.
– Hé! – motyogja Tharn kábán.
Type villámgyorsan felül az ágyon, és a kézfejével bosszúsan letörli a nyálat a szájáról. Erősen zihál, és a torkában dobog a szíve, de a hangja minden kétséget eloszlat.
– Megmondtam, hogy nem lesz még egy alkalom!
Tharn megrökönyödve bámul rá a padlóról. Még nem tért teljesen magához, de a sötétben is jól látja Type villámló tekintetét. Nem kétséges, hogy a támadója tényleg komolyan beszél.
– Na, húzzál innen az utamból, te vadbarom! – veti oda még végezetül Type, és kiszáll az ágyból.
Minél hamarabb ki akar menni a mosdóba, hogy az arcáról végre lemossa az alkohol bűzét, de mivel Tharn a figyelmeztetés ellenére meg sem moccan, dühödten megindul felé. Arra készül, hogy egyszerűen félrelöki az útjából, odalép hozzá és...
– Az anyád!
– Nesze!
Durr!
– Ááá!
Mielőtt arrébb tudná taszítani, Tharn egy gyors mozdulattal elkapja a csípőjét, és menet közben kihúzza alóla a lábait. Type azonnal eldől, mint az ólajtó, felsőteste rázuhan az ágyra, az alsóteste pedig Tharn ölében landol. Rögtön rúgkapálni kezd, hogy megszabaduljon a másik karjaiból, de Tharn egyre szorosabban öleli magához a csípőjét.
– Hülye barom! Engedj el!
A dühödt rugdalózás közben Type pizsamanadrágja lecsúszik a bokájára, mire Tharn szeme azonnal elkerekedik. Átfut egy kéjsóvár mosoly az arcán, és a birkózástól elfúló hangon megszólal.
– Látod, megmondtam... Egy alkalom tényleg nem lesz elég.
- Writer
