Tizenhetedik fejezetA második alkalom
– Szállj már le rólam!... Áá!
– Szálljak le rólad? Akkor üss meg! Hadd lássam, hogy nem csak a szád jár!
A csillagos éjszaka bársonyos leple alatt a legtöbben már mélyen alszanak a Toronyban. Kivéve ezt az egy szobát, ahol két fiú birkózik a földön. Egyikük Type, a sötét bőrű, dél-thaiföldi sporttanhallgató, aki a padlón hever kiterítve, pizsamanadrágja a bokájára csúszva. Mellkasán térdel a szobatársa, Tharn, a fehér komplexusú zenész, aki most éppen a két kezével keményen Type farkába markol.
– Azt hiszed, nem merlek megütni? Szállj le rólam! Nem hallod? Állj már le, te állat!
Type rekedtem üvölt és vonaglik a szorításban, de meg sem próbálja megütni a szobatársát. Pedig alkalma lenne rá bőven. Tharn keze el van foglalva, és részeg mámorában esz
