2017
június
Forrón tűzött a júniusi nap, ahogy elindultam szokásos sétámra a zöldellő temetőben. Szerettem a Cypress Hills nyugalmát nyaranta. Egy verőfényes nyári délutánon mintha senki sem akart volna temetőt látogatni rajtam kívül. Odabent a zöld fűzfák között nem létezett Brooklyn zaja. A dombokról rá lehetett látni a fényes, távolban úszó városra. Szokásomhoz híven nekidőltem a hideg márványnak, ahogy megérkeztem a helyemre.
– Boldog születésnapot – mosolyogtam, és végigsimítottam James nevén. – Hogy ki lennél akadva ma, hogy hatvanéves lettél. Még jó, hogy nem látod, mennyire rosszul áll nekem ez az ötvenöt év. Neked bezzeg sikerült örök harmincasnak maradnod, mi?
Nem azért jöttem, hogy sírjak. Húsz éve minden egyes születésnapján eljöttem ide, ha épp nem utaztam. Az első években
