1992
október
Beszélnem kell veled – mondta Chris. A nagyobbik fiam arcára kiült az aggodalom a lemenő októberi nap fényében. Reggel óta éreztem a levegőben ülő feszültséget. A fiúk nem engedték el magukat az érkezésem után sem, és ettől csak növekedett bennem a bűntudat. – Anya fent van, ugye? Nem akarom, hogy hallja.
– Nem fog lejönni. – A gyomrom azonnal megfeszült.
– Davidről van szó – sóhajtott fel. – Verekedett az iskolában, ezért behívták anyát vagy téged beszélgetésre.
– David verekedett az iskolában? – A szívverésemet a fejemben hallottam. A hétvégémre gondoltam, a lopott időre, és legszívesebben felüvöltöttem volna tehetetlenségemben.
– Rossz passzban van. Nem tud aludni éjjel, nem tud figyelni az órákon. A tanárok meg észrevették, és nem szeretném, hogy anya megtudja.
Reme
