1994
december
Mit írsz? – ült le mellém David a kanapéra. Kezében egy dobozos kólát szorongatott egy darab süteménnyel.
– Te még képes vagy enni? – néztem fel rá, és ledobtam a tollat. David csak vállat vont. A rengeteg kaja ellenére is rettenetesen vékony és nyúlánk volt. Elképesztett, mennyit nőtt a nyáron. Végre magasabb lett az anyjánál. – Nem tudom – válaszoltam a kérdésére. – Visszaemlékezést talán.
David furán méregetett, a tévé visszafogott fénye megvilágította fiatal arcát. Chris elaludt a fotelben, az ölében egy vastag történelemkönyvvel. Nem bírtam lebeszélni róla, hogy karácsonykor is lehozza a tanulnivalót. A szívem furán repesett a mellkasomban a három sör után.
– Clayton rendben lesz? – kérdeztem. A fiúknak nem hagytam, hogy a sörpong második körében is alkohollal játss
