1995
február
Idegesen járt a lábam a konyhaasztal alatt. A hideg csendben csak az óra ketyegését és Susan lélegzetvételét hallottam, aki erősen markolta a kezemet az asztal fölött. Igyekeztem az ütemes ketyegésre figyelni, hogy ne halljam a mögötte bujkáló csendet. Susan érkezése előtt mélyeket sóhajtva járkáltam fel-alá a szobában. A szorongás minden testrészemet átjárta. Nem hagyott aludni, savként marta a gyomromat, megfájdította a fejemet. Mintha minden idegsejtem kisülni készült volna. Mintha a falak azt suttogták volna mindenhonnan, hogy ezt nem fogom túlélni. Ahogy Susan délben leparkolt a kocsifeljáróra, könyörögni akartam neki, hogy menjen el. Rettegtem, hogy Maggie milyen mocskokat fog a fejéhez vágni.
Az asztalon lévő papírra szegeztem a tekintetem, előző nap szereztem az ügy
