1995
február
Hideg kezek érintésére ébredtem. A nyakamat markolták, nem kaptam levegőt. A szívem hevesen reszketett a mellkasomban, minden testrészemet betöltötte a lüktetés. Nyöszörögve tapogatóztam a sötétben. Maggie csuklójára kulcsolódott a kezem, mire engedett a szorítás. Azonnal megéreztem az alkohol csípős szagát az arcomon.
– Komolyan azt hiszed, hogy elengedlek azzal a kis ribanccal?
Hevesen kapkodtam a levegőt, ülő helyzetbe küzdöttem magam a kanapén. A nappaliban körbeölelt a vaksötét. Maggie szeme csillant csak meg a feketeségben.
– Azt hiszed, megalázhatsz azzal, hogy az utcán, mindenki szeme láttára csókolózol azzal a kurvával?
A szívem alig akart lecsillapodni, de nem menekülhettem el. Itt volt az idő, hogy szembenézzek a démonokkal.
– Vége van, Maggie – nyögtem ki. –
