1981
június
A kormányra könyökölve sóhajtottam fel, ahogy a fehérre mázolt kertvárosi házunkat néztem. Más talán büszke lett volna egy kétszintes házra, amit huszonnégy éves korára egyedül tartott fenn. Azonban nekem ez a ház a szenvedés és a hazugság jelképe lett. Egy olyan otthon, amit apám pénze nélkül nem vehettem volna meg, és egy hely, ahol Maggie uralkodott az életem felett.
Belenéztem a visszapillantóba, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a fiúk továbbra sem ébredtek fel. Szerencsére az út javát átaludták. Teljesen kimerítette őket a nagy utazás, aztán Samnél még jobban felpörögtek, hogy aztán végül a kocsiban egykettőre elaludjanak. Így volt időm gondolkodni, de nem jutottam messzire. A kormány műbőr borítását piszkálva arra gondoltam, felhívom Alexát, elmesélem neki a helyzetet,
