1994
november
Szinte tapintható volt a feszültség, ahogy Chris a még meleg pizzaszeletet fixírozta maga előtt a konyhában. Direkt pizzát rendeltem, hátha azzal kiengesztelhetem a fiúkat, mintha azzal előre feloldhatnám az este történéseit. Leültem Chris mellé a konyhaasztalhoz, és éppen szóra akartam nyitni a számat, amikor meghallottam a kulcs csörgését, aztán David motozását az apró előtérben. Kócos hajjal lépett be a konyhába, bőre enyhén kipirult az edzés után. Chris arcára csak még jobban kiült az aggodalom, ahogy köszönt az öccsének.
– Pizza? – csillant fel David szeme, határozottan jókedvűnek látszott, ellentétben a bátyjával.
– Menj fel, moss kezet! – mondtam, mire David el is tűnt az emeleten.
Chris újra rám nézett.
– Lehet, hogy nem is fog lejönni – ráztam meg a fejem. Neke
