1981
június
Savanyú szájízzel ébredtem fel a matracon. A fény már utat tört magának a függönyök között, élesen a szemembe sütött. New York zaja azonnal elhatolt hozzám. A szívem heves vágtába kezdett, ahogy megláttam, hogy a fehér matracon egyedül fekszem. Három napon belül másodjára veszítettem el a gyerekeimet. A fejemben lüktető szívvel rángattam fel a farmeromat, és mezítláb rohantam végig a folyosón, le a sötétbarna falépcsőn. A lábam egy félelmetes pillanatra megcsúszott a simára csiszolt felületen, így szinte botladozva érkeztem meg a konyhába, ahol Chris vigyorgott rám a székből. David Stella karjában egy sárga műanyag pohárból ivott éppen valamit. Felsóhajtottam.
– Jaj, James, megijesztettünk?
– Az nem kifejezés – nyögtem fel.
– Szia, apa! – integetett Chris kaláccsal a kezéb
