1986
február
Hevesen ugrált az egyik lábam idegességemben a pszichiáter rendelőjében. Mereven néztem a furcsa, túlzottan élénk színű festményeket a falon, közben igyekeztem lecsillapítani a légzésemet.
Az utóbbi időszakban őrült életünk még inkább a feje tetejére állt. Számomra eddig is egyértelmű volt, hogy a feleségem súlyos pszichés gondokkal küzd, de ez ’86 elejére tagadhatatlan lett. Maggie egy hét után került ki a kórházból, aztán a szobájában lábadozott. Szó szerint, ugyanis két hétig ki sem tette a lábát a háló biztonságából, csak a fürdőszobája és az ágya között közlekedett. Súlyos fájdalmai voltak a medencéje és a műtét miatt, amire az orvosok erős fájdalomcsillapítókat írtak fel. Egyértelműen tilos volt alkoholt innia az erős gyógyszerekre, de könnyedén tartottam távol úgy a
