1988
július
Feszengtem az ingben és a vászonnadrágban a New York Downtown Marriott éttermében. A légkondi olyan erősen fújta a tarkómat, hogy felszárította az izzadtságot felgyűrt ujjú, kék ingemen, amit nem sikerült rendesen kivasalnom. Chris hatalmas szemmel itta be a csillogó szálloda látványát, David vadul lóbálta a lábát. Rögtön észrevettem, hogy foltos a pólója. Reggel hosszasan veszekedtem vele, hogy inget vegyen fel, mire harciasan közölte, hogy ahhoz túl meleg van, és ő pólóban jön. Még nem volt kilenc, de sokkal élesebben fejezte ki a véleményét, mint a bátyja, aki nálam is elegánsabban nézett ki.
– David, csak egy kicsit ülj nyugodtan, légy szíves! – kértem, de közben lehalkítottam a hangomat.
A pincér kihozta az italrendelésünket, és nagyon reméltem, hogy az apám fogja fize
