1992
szeptember
Abban az évben az életem kifordult a helyéről. Chris ősszel átkerült a középiskolába, és David is közeledett a tizenharmadik évéhez. Ezzel együtt valahogy felengedtem. A két kamaszodó fiút, úgy éreztem, Maggie már nem veheti annyira célba, így az előző években elfogadtam a főnököm ajánlatát, hogy távolabbi államokba is elmenjek. Maradt bennem bűntudat, továbbra is féltettem a fiúkat, de úgy éreztem, nem bírom tovább. Ki kellett látnom a börtön rácsai közül. Harmincöt éves voltam, és végre úgy éreztem, megérdemlek egy kis szabadságot.
’92-ben már Oklahoma állam volt a végső cél, így néha egy teljes hétre is szabadlábra helyeztek. Imádtam nézni, ahogy izzik az aszfalt a szeptemberi harminckét fokos hőségben. Vibrálóan kéken feszült az autópálya felett az ég. Az autópályás
