1979
szeptember
A hidegtől reszketve csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Fájt az arcom a kinti metsző széltől. A szeptember végi időjárásban már megbújt a hosszú tél ígérete, ami Észak-New York államban csontig hatolt, nem kímélve az ember lelkét a hóviharos hónapoktól.
Sötétben értem haza a munkából, muszáj volt túlóráznom. Továbbra is túl sok szabadságot vettem ki Maggie orvosi időpontjai miatt, folyamatosan felmerült valami. Ráadásul minden este rettegtem, hogy arra jövök haza, hogy Maggie vajúdik, vagy hogy elfolyt a magzatvíz. Chris nyolc hónapra született, ezért úgy éreztem, bármelyik pillanatban megérkezhet az új baba. Akit egyébként Chris miatt én is elkezdtem Davidnek szólítani, és Davidként gondoltam rá annak ellenére, hogy nem akartam, hogy igaza legyen.
Csípős bűz ült
