1979
október
Verőfényesen tűzött át a lemenő nap az őszi falevek között azon az utolsó októberi napon. Christ folyamatosan fel kellett kapkodnom a földről, mert ha meglátott egy kupac levelet, azonnal belevetette magát. Délután négykor már lassan sötétedni kezdett, megült a pára a járda felett. Chris csak úgy rikított a ködben a sárga kabátjában, amit Maggie nagyon csinosnak talált. Hevesen lóbálta a tökös műanyagvödröt, és néha úgy előreszaladt az emberek között, hogy alig bírtam utolérni. Úgy tűnt, a cukorkagyűjtés idén nekem lett a legfárasztóbb tevékenység.
– Apa, kiborult – mutatott Chris a cukorkákra a szürke járdán.
– Akkor szedd fel, mert jönnek más gyerekek, és elviszik – mosolyogtam rá, ahogy utolértem. Chris határozott aggodalommal nézett fel rám, úgy kezdte el felszedegetni
