1994
szeptember
Vastag felhők takarták el a szeptemberi napot, fekete árnyékokat vetve a foltokban kiszáradt fűre a Floyd Bennet Memorial Airport végtelenbe nyúló területén. A mezőt ellepték az ételárusok, a távolban a színpadon hangoltak a zenészek.
A feleségem a karomba kapaszkodva nézett a színes ballonok irányába, engem pedig egyre jobban kerülgetett a hányinger. Maggie az indulásunk előtt egy perccel rohant le a kocsifeljárón teljes harci díszben. Miniszoknyát és csizmát húzott, amivel kiemelte tökéletes lábát. Barna bőrkabátjában úgy festett, mint egy szőke cowboylány, az amerikai nemzet szexszimbóluma. Az autóból kiszállva sem engedett el, amitől a fiaim zombiként araszoltak előre. Amikor a reptér közepére értünk, és megláttuk a lehetetlen tömeget, a színes őszi kabátok kavalkádj
