1979
november
Félálomban még élesebbnek tűnt a sivító babasírás, úgy éreztem, mintha a falakat is képes lenne megrepeszteni. Nyöszörögve nyitottam ki a szemem, amikor észrevettem, hogy a nagyobbik fiam a babaágy mellett áll, és a kutyusát próbálja benyomni a rácsok között.
– Sír – mondta Chris, amikor felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Egyik kezét a fülére tapasztotta, és nem értettem, hogy lehet már ébren. Annyira zombi lettem volna, hogy a kétéves fiam előbb felébredt a sírásra, mint én?
Az éjjeliszekrényen álló órára néztem, és megállapítottam, hogy fél négy van. Akkoriban a gyerekszoba úgy festett, mint egy raktár. Újonnan beszereztem egy emeletes ágyat, amit félig már összeraktam, pedig tudtam, hogy a fiúknak még évek kellenek, mire használhatják. A létrát és a felső keretet még nem
