1979
december
A távolból kúszott felém egy ismerős hang.
– James. James.
Nagy levegőt véve kaptam fel a fejem, meglepetten néztem körül. A munkahelyi asztalomon aludtam, közben a kihűlt kávémat szorongattam. Egy cédula az arcomra tapadt. Mr. Sanders fölém magasodva nézett rám. Ősz férfi volt tömött szakállal, általában nagyon kedvesen állt hozzám és a rengeteg hibámhoz.
– James, bejönnél egy kicsit beszélgetni?
Mélyet sóhajtva keltem fel, a kávémat felmarkolva léptem be Mr. Sanders papírhalmokkal teletömött, reluxával elsötétített irodájába. Valamiért csak mesterséges fénynél tudott írni. Én voltam az egyetlen titkáruk, az irodában fojtogató volt a csend.
– Ülj le, James! – köszörülte meg a torkát, miközben ő nekidőlt az asztalának. – Tudod, hogy nagyon bírlak, kölyök. Soha ilyen in
