1994
október
Olyan hirtelen kaptam fel a fejemet, hogy bevertem a könyökömet a kanapé karfájába. Először a teljes sötétség ölelt körbe, de aztán megláttam a redőny résein beszűrődő utcai lámpák fényét. Azt hittem, ma éjjel képtelen leszek aludni, de aztán Susan távozása után hason fekve aludtam el a kanapén.
Nyöszörögve az órámra néztem, és meglepődve állapítottam meg, hogy hajnali négyig aludtam. Azonnal ülő helyzetbe küzdöttem magam, a szívem a torkomban dobogott. A fiúk születése óta úgy éreztem, egyetlen éjszaka sem aludtam igazán nyugodtan. Erre pont aznap ütöttem ki magam, álmok nélkül, amikor először engedtem el őket egyedül. Erősen hegyeztem a fülemet a hajnali csendben, de csak a szívem dübörgését hallottam. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy nem ébredtem fel, mikor hazaértek.
