1981
március
A jeges eső az arcomba vágott, miközben az utolsó dobozokat segítettem kivinni Alexandra kocsijába. Chris mosolyogva ácsorgott a padlóig érő hatalmas ablakban, a kezét az üvegre tapasztva követte figyelemmel a pakolást. Alexandra néha-néha visszanézett rá, aztán elfordulva letörölte a könnyeit.
– Istenem, nagyon fognak hiányozni ezek az apróságok!
Szomorú mosollyal felnéztem az égre, nem akartam elsírni magam, de a szürke, hófelhős márciusi délutánba fájdalom vegyült. Hónapok óta készültem rá, mégsem tudtam eléggé megacélozni a lelkemet. Az utolsó dobozt is a helyére toltam a kombi hátuljában, amikor Alexandra megérintette a vállamat.
– James, bejössz még egy teára, mielőtt elindulok?
– Még amúgy is össze kell szednem a gyerekeimet – mosolyogtam rá, és a karomat dörzsölv
