1981
június
Látszatéletem utolsó oszlopa egy forró júniusi estén omlott össze, magával rántva mindent, amibe addig kapaszkodtam. A gyomorgörcs szinte már állandó társammá vált minden nap, ahogy holtfáradtan rákanyarodtam a kocsifeljáróra. A nap még táncolt az égen, hullámokban ontotta a meleget a megfáradt kisvárosi aszfaltra. Minden este rohantam haza, míg a velem egyidős munkatársaim sörözni indultak. Egy pillanatra sem irigyeltem őket, mert minden más érzést kizárt a bennem fészkelő szorongás, hogy aznap mire fogok hazamenni.
A makulátlan kertvárosi ház ajtaja mögött életre kelt a rémálmom azon a szerda estén. A zárt, forró térben csípős alkohol szaga terjengett. Az elsötétített alsó szinten hangosan üvöltött a tévé, emberek röhögtek benne éles fejhangon. Egy félig üres vodkásüveg ál
