1994
november
Lassan rátelepedett a szürke, esős november Glens Fallsra. Az ebédszünetemben a papírpoharas kávéval igyekeztem felmelegíteni a kezemet, miközben figyeltem a telefon fényesszürke felületét, amin megcsillant a mesterséges lámpa fénye.
Le kellett volna mennem ebédelni, de nem volt étvágyam, mintha minden héten egyre nagyobb súlya lett volna az életnek. Alexandrát akartam hívni. Ő maradt az egyetlen ötletem és lehetőségem. Samnek családja volt, nem terhelhettem a saját életemmel. Az utóbbi évtized hibái most halmozódtak fel körülöttem.
Nem találkoztam Alexandrával azóta, amióta elköltözött Long Islandre. Telefonon beszélgettünk minden ünnep alkalmával, és minden évben küldtem fotót neki a fiúkról, de sose mondtam el neki a problémáimat. Szégyelltem, hogy a feleségem sakkban
