1994
szeptember
Pihegve nyúltam el a lepedőn. Szinte teljes sötétség honolt a szobában, csak Susan arcát világította meg az öngyújtó fénye, ahogy törökülésbe kucorodva rágyújtott. A félhomályban kirajzolódott meztelen hátának kecses íve. Kinyújtott kézzel simítottam végig selymes bőrén. Susan a válla felett rám mosolygott, aztán hangtalanul rám ült meztelenül.
– Egy pillanatnyi szünetet sem hagysz? – mosolyogtam rá, és megengedtem magamnak ezt a pár percnyi boldogságot otthonos hálószobájában.
– Túl sok volt az a három hét.
– Tudom, de most már gyakrabban tudok jönni.
Susan gyors mozdulatokkal elnyomta a cigijét az éjjeliszekrény hamutáljában. Enyhe füstszagával hozzám bújt, én pedig átkaroltam. Az órámra néztem. Éjfél volt. Elvileg biztonságos időpont. Maggie nem volt otthon, a fiúk
