1977
december
Idegesen járkáltam a hálószoba előtt Chrisszel karácsonyeste. Hidegnek éreztem mindent Chris apró testén kívül. Maggie ki sem akart mozdulni a hálószobából, pedig próbáltam összehozni valami karácsonyi vacsorát. Úgy éreztem, a világ elkülönült. Az emberek mindenhol ünnepeltek, koccintottak, én pedig a nyöszörgő fiamat ringattam, akire folyamatosan rosszul adtam rá a ruhákat. A városban felvillantak a karácsonyi fények, az utcákat ellepte a csillogó hó. Maggie pedig a szobában aludt, és meg sem akarta hallani, hogy sír a babája.
Tudtam, hogy nehéz lesz, amikor erre vállalkoztam. Tudtam, hogy Maggie túl fiatal, de valahol bíztam az anyai ösztönnek nevezett akármiben. Nem gondoltam, hogy egyedül kell csinálnom mindent. Az utóbbi napokban alig aludtam. Zombiként melegítettem a
