1994
szeptember
Villogó kék fényekben hunyorogtam. Üvegfal húzódott előttem, arra tapasztottam a tenyeremet, miközben hangos, jellegtelen zene lüktetett a fülemben. Davidet láttam magam előtt. Fehér pólót viselt Stephen Kinges mintával, hozzá fekete farmert. Huszonéves lehetett, erős, férfias borostája volt és határozott arcéle. Egy lány az ölében ült a kanapén, hátnélküli ruhában, hosszasan mosolygott rá, miközben az emberek ütemesen rázták a fejüket a ritmusos zenére. A lány megrázta hosszú barna haját, és csábosan David nyelvére tett egy színes tablettát. Hangtalanul dörömböltem a végtelen üvegen, nem jött ki sikoly a torkomon. A csend oldalán maradtam, amíg a másik oldalon kitartóan dübörgött a zene.
Láttam Davidet az ágyában. Csomóba gyűrte a lepedőt, ordítozott a fájdalomtól. Egye
