Engedj el

1977

1977

április

James, fél óra és itt van érted a kocsi! – tört be a szobámba a bátyám.

Teljesen ledermedtem az ágyamban fekve. A félmeztelen Maggie derekát karoltam, és a benti meleg miatt még takaró sem fedett bennünket. Alsóneműben aludtunk el egymás mellett. Adam tátott szájjal bámult engem és a halkan nyöszörgő Maggie-t.

– Azonnal öltözz fel! – mondta remegő hangon, és becsapta maga mögött az ajtót.

A lehető leggyorsabban ugrottam ki az ágyból, és az ajtóhoz rohantam. Még a folyosón utolértem a bátyámat. A fejem lüktetett a másnaposságtól.

– Te teljesen meg vagy húzatva, James? Ki ez a csaj?

– Tegnap találkoztam vele. – Csak ennyit tudtam mondani, de valahol mégis büszke voltam magamra. Egy csodaszép lány mellett ébredtem, akivel tényleg felejthetetlen éjszakát töltöttem.

– Na ez az! Ha apa megtudja…

– Nem tudja meg, ha nem mondod el neki.

– Azt hittem, Rachellel akarsz összejönni. Erre… jöttment lányokkal fekszel le.

Felnyögtem. Iszonyatos hányingerem volt a piától, és tudtam, hogy egyre fogy az időm.

– Én nem akarok összejönni Rachellel. Apa akarja, hogy összejöjjek vele.

– Tök mindegy. Szedd össze magad, mert elkésünk! És tedd ki a csajt.

Sóhajtva csuktam be magam mögött a hálóm ajtaját. Maggie már az ágyban ülve mosolygott rám. Továbbra is félmeztelenül.

– Sajnos… – köszörültem meg a torkom –, el kell mennem egy hivatalos ebédszerűségre. Apám totál kiakadna, ha elkésnék.

– Nekem is mennem kell. Csak nem találom a pólómat meg a melltartómat.

– Ó… – Kapkodva kezdtem feltúrni a kupit, de valahogy sehol sem találtam a melltartót. A póló szerencsére meglett, amit Maggie hál’ istennek fel is vett, így egy kicsit kevésbé volt zavarba ejtő a helyzet.

A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy Adam újra kopogni kezdett az ajtón.

– James. Menni kell!

– Sajnálom – néztem Maggie-re bocsánatkérő tekintettel. – Fogalmam sincs, hol lehet.

Én továbbra is alsógatyában álltam, így pánikszerűen magamra rángattam egy kék inget meg egy öltönynadrágot.

– Kérhetek egy pulcsit? Legalább lesz egy emlékem tőled – kacsintott rám. És igaza volt: a vékony pólója olyan durván kirajzolta a mellét és a mellbimbóját, hogy úgy nem igazán mehetett az utcára.

– Persze! Megyek azonnal, Adam! – ordítottam. – Adj egy rohadt percet!

– Lent várlak.

– A bátyád? – kérdezte Maggie, miközben felvette a kapucnis felsőmet. Bájosan festett benne.

– Az. És tényleg nagyon sajnálom, hogy így el kell rohannom, de az apám kiherél, ha nem érek oda időben.

– Az pedig nagy kár lenne – mosolygott rám újra csillogó szemmel. Összeszorult a gyomrom. Hirtelen sajnálni kezdtem, hogy valószínűleg soha életemben nem látom többé.

– Lehet, hogy még találkozunk, James – mondta, és lassan megcsókolt, miközben az ajtónak préselt.

Aztán kilépett a szobámból. Még a lépcső tetejéről láttam, hogy kitárja maga előtt az ajtónkat, és onnan int nekem. Úgy sétált ki az életemből, ahogy érkezett.

Dél is elmúlt, amikor besétáltunk a Huntington Country Club nedves füvére. A nap néha előbújt a felhők mögül, a kellemesen lágy szél a tavasz ígéretét hozta magával. Lefagytam a rengeteg öltönyös ember látványától, akik úgy csevegtek a medence körül, mintha ez lenne a legforróbb nyári nap. Idegesen nyomkodtam a kék ingemet a nadrágomba. Gyerekkorom óta jártam country clubos találkozókra, ahol általában folyamatosan szidtak valamiért. James, ne mássz fel oda! James, a másik kezedben fogd a villát! James, nem veheted el azt a süteményt!

– Büdös vagy – súgta oda Adam, és lazán lesimította kifogástalan zakóját, mielőtt mosolyogva a vendégseregbe vetette volna magát. Én a tenyeremet a számhoz emelve leheltem, és megállapítottam, hogy Adamnek igaza van. Minimum ennem kellett volna valamit az előző éjszaka után, de egy rendes zuhany is rám fért volna. – Még jó, hogy a pia elnyomja a masszív szexszagodat.

Lesajnáló pillantást vetettem a bátyámra, és azt próbáltam kitalálni, hogyan juthatnék el a mellékhelyiségbe úgy, hogy ne találkozzak egy rokonommal sem. A medence bal oldalán, úgy tűnt, egérutat nyerhetek, de épp lendültem előre, amikor megmarkolták a karomat.

– James! – sugárzott felém Rachel. A fogszabályzója ugyan eltűnt, de továbbra is távol állt attól, hogy vonzónak találjam. Sötét haja inkább drótszerűnek, mint selymesnek tetszett, és az arca sem volt egyáltalán klasszikusan szépnek mondható.

– Szia, Rachel – mosolyogtam, és a hajamba túrtam, mintha azzal javíthatnék a helyzeten. Még mindig rettenetesen másnaposnak éreztem magam.

– De régen találkoztunk! – A lehető legnagyobb borzalmamra csókot nyomott az arcom két oldalára, és szinte éreztem, hogy vissza kell fognia a lélegzetét a pállott alkohol szaga miatt.

Apám ekkor lépett mellém, ő is megragadta a karomat, mintha aznap mindenki azzal lett volna elfoglalva, hogy ide-oda rángasson.

– Elnézést, Rachel, hogy máris elrabolom a fiamat, de váltanom kell vele pár szót.

– Rendben, Mr. Pennington. Úgyis szendvicsekért indultam. Később találkozunk, James – kacsintott rám Rachel, amitől még kisebbre húzódott össze a gyomrom.

– Hogy nézel ki?

– Jó reggelt, apa – fújtam ki a levegőt.

– Hogy képzeled, hogy így jössz ide?

Végignéztem magamon. Annyira nem találtam félelmetesen szélsőségesnek a dolgot: öltönynadrágot és inget viseltem, mellé egy kicsit poros fekete bőrcipőt. Persze a fejem rettenetes lehetett.

– Bűzlesz a piától – szűrte a foga között apám, miközben alig látható módon a fűre taszigált.

– Adam köpött be?

– Adam elmondta, hogy másnaposan szedett ki az ágyból, igen. Jobb is, hogy szólt, mert így egyszerűen nem állhatsz az emberek elé.

Újra megcsillant a csalódás a tekintetében, amitől hullámokban öntött el a lehangoltság. Néha úgy éreztem, születésem óta csak hibát hibára halmoztam.

– Menj be, kérj egy törölközőt, és zuhanyozz le az egyik öltözőben! És kezdj valamit a szájszaggal is! Aztán egy szót ne halljak arról a nap további részében, hogy nem érdekel a jog meg ehhez hasonlók! Csak húzd meg magad! – Apám olyan hevesen gesztikulált, hogy úgy éreztem, legszívesebben átmásznék a country club kerítésén, ami mintha egy valódi börtön szögesdrótjaként szolgált volna az életemben.

– Oké – vontam meg a vállam.

Lesütött szemmel siettem végig a medence mellett. Még egy pillanatra megláttam a bátyámat, ahogy hangosan nevet egy csapat befolyásos ember körében. Mintha nem illett volna rám a saját bőröm, valahogy nem születtem country club alapanyagnak. Ez mintha csak anyámat nem zavarta volna. Beléptem a hatalmas üvegajtón, és a recepció előtt azonnal beleütköztem Sambe, aki éppen a széles pulton könyökölt.

– Itt van az éjszaka királya! – ordította, mire kínosan körbenéztem. Magához ölelt, majd óvatosan visszatolta a szemüveget az orrnyergére. – Apám, te még mindig nagyon bűzlesz a piától!

– Tudom – suttogtam, és nyakvágó mozdulatokat tettem a kezemmel.

– Mesélned kell! Csak azért jöttem, mert képtelen voltam estig várni!

Minden szó nélkül a recepciós pulthoz mentem, egy kicsit sem éreztem magam az éjszaka királyának. Kértem egy adag törölközőt és szappant, aztán intettem Samnek, hogy kövessen. Amíg én a behúzott függöny mögött zuhanyoztam, Sam a vécén ült. Hagytam, hogy a forró víz elmossa a fejfájásomat. Sam nem tágított a közelemből, folyamatosan kérdésekkel bombázott.

– Komolyan dugtál vele? Hányszor? Láttam, hogy nagyon rád van kattanva, de arra gondoltam, hogy ekkora rohadt mázlid akkor sem lehet. Az a csaj egy bombázó!

– Kétszer – feleltem. – Aztán elaludtunk az ágyamban, és Adam ránk nyitott reggel. Ő ébresztett, aztán apám meg kiakadt, hogy hogy nézek ki, pedig fogalma sincs, mit csináltam éjszaka.

– Jaj, hagyd már! Apád se lehet ennyire vaskalapos. Csak egy éjszaka volt az egész, nem?

– Hidd el, hogy nem így gondolná.

– Figyelj, esküszöm, hogy innentől leborulok a nagyságod előtt! Te vagy az első a bandából, aki hivatalosan totálisan elveszítette a szüzességét. Lepipáltad Jont, aki állítja, hogy Carrie leszopta, amit nem hiszek el neki.

Erősen dörzsöltem a hajamba a sampont, igazából a fürdés jó ürügyként szolgált, hogy egy órányit elodázzak a country clubos időből, csak a gyomrom korgása lett egyre rosszabb. Idegesen rágcsáltam a szám belsejét, miközben leöblítettem a hajam.

– Sam. A lányok nem eshetnek teherbe, amikor… menstruálnak? – A szó szinte egzotikusan hangzott a számból. Bátyám volt, hat éve szinte csak férfiak közelében éltem.

– Honnan tudjam? Szerinted én értek a nőkhöz… – döbbenten harapta el a mondatot. – Nem volt nálad gumi?

– Nem… vagyis másodjára… – idegesen kidörzsöltem a sampont a szememből – máshogy alakult. Azt mondta, hogy megvan neki, és akkor nem lehet terhes.

– Hát, a lányok ezt csak tudják, nem?

– Remélem – nevettem fel idegesen.

– Vagy lehet, hogy még idén apa leszel – röhögött fel Sam. – És lehet, hogy sose tudod meg, mert azt se tudod, hol lakik a csaj. És a gyereked valahol egy farmon fog felnőni.

– Nagyon vicces vagy, Sam.

– De tuti szép gyereked lenne attól a csajtól.

– Még mindig nem humoros… Egyébként is ki akarok jönni a zuhany alól, úgyhogy akadj le rólam meg az éjszakámról. Most arra kell fókuszálnom, hogy apám ne gyilkoljon meg.

– Jól van! Csak akkora menőség az egész.

Egyik kézzel a csempét támasztottam, és hagytam, hogy lecsöpögjön a víz az arcomról a zuhanytálcába. Sam tovább beszélt, de igyekeztem kizárni a hangját. Én abban a pillanatban nem tartottam menőségnek az egész előző éjszakát, bár bizonyos mozzanatai összerántották a gyomromat a vágyakozástól. Hirtelen csak még bonyolultabbá vált az életem, és fogalmam sem volt, merre is tartok.