1977
június
Van, aki azt állítja, hogy az életet megváltoztató momentumoknak van egyfajta rezgése. Megbizsergeti a bőrt, felborzolja az ember haját a tarkóján. Én nem éreztem semmi ilyesmit aznap, amikor egy átlagos egyetemi délelőtt után jegyzetekkel felpakolva sétáltam végig a brooklyni utcákon. A fejem tele volt a nyári szünettel, és az azt megelőző júliusi záróvizsgáimmal.
A könyvtári könyvek súlya lehúzta a vállamat. A szokatlanul meleg júniusi időtől a homlokomon gyöngyözött az izzadtság. Éppen megigazítottam a táskámat a vállamon, amikor megpillantottam egy szőke lányt a rózsaszínen virágzó fák alatt. Egyik lábáról a másikra állva kémlelte a házunkat a fehér ruhájában.
– Maggie? – szólítottam meg óvatosan, amikor felismertem.
Azonnal felém fordult. Apró kis kézitáskát szorongat
