CAVEN
Tizennégy évvel később…
– Bárcsak tudnám, mit illik ilyenkor mondani! Na jó, igazából azt szeretném, hogy Ian mondjon valamit. Ő azonban valahogy mindig képes megtalálni a szobák legelrejtettebb zugait.
– Cseppet sem véletlenül! – kiáltotta Ian, ami miatt mindenki felnevetett.
– Azt hiszem, már csak az maradt hátra, hogy köszönetet mondjak. Mindenkinek, aki segített eljutni idáig. Különösképpen pedig azoknak, akik kétségbe vonták, hogy egyszer itt lehetünk. – Elmosolyodva a magasba emeltem a palackot. – Igyunk a Kaleidoscope-ra!
Kirobbant a pezsgősüveg dugója, és az ital kifröccsent a keményfa padlóra. Tucatnyi barátom, a párjuk meg néhány olyan seggfej kezdett el tapsolni, akikkel kapcsolatban úgy tettem, mintha kedvelném őket. A hétszáz dolláros pezsgőt a számhoz emeltem, itta
