CAVEN
Alig álltam a lábamon, amikor a kopogást meghallva véreres szemmel az ajtó felé fordultam.
Tudtam.
Nem is volt szükség arra, hogy közöljék velem.
Az elmúlt harminc-egynéhány óra alatt egyfolytában a mennyezet repedéseit számolgattam, miközben alaposan átgondoltam e rémálom minden lehetséges kimenetelét.
Az volt a kedvencem, amelyikben Doug Maury Povich hangján bejelenti, hogy nem én vagyok az apa. Nagy terveim voltak ezzel a lehetőséggel kapcsolatban. Először is sterilizáltatom magamat, aztán vásárolok egy jachtot, végighajózok a tengeren a part mentén, és azzal ünneplem meg az összes gyerekmentes napkeltémet, hogy meztelenül kiállok a hajó orrába, és Mel Gibson stílusában azt üvöltöm, hogy „szabadság”! Ő, mondjuk, nem volt meztelen a filmben. A stressz miatt rám törő álmatlansá
