CAVEN
Kilencven százalékig bizonyos voltam abban, hogy a kórházi személyzet első gyereküket örökbe fogadó meleg párnak tart engem és Iant. Egy remegő idegroncs voltam, míg a barátomból a rá annyira jellemző módon jeges nyugalom áradt. A javára legyen mondva, hogy egy pillanatra sem hagyott magamra. Akkor sem, amikor betereltek minket egy olyan apró szobába, ahol négy, kórházi ruhát viselő újdonsült anyuka társaságában végig kellett néznem egy tanácsadó videót. Ennek annyi volt a lényege, hogy „az újszülöttet nem szabad rázni, és kocsiban csak gyermekülésben közlekedhet”. Ian és minimum két anyuka egész idő alatt a telefonját piszkálta. Én viszont még soha az életben nem néztem ilyen odaadással filmet. Minden létező segítségre szükségem volt.
Miután pedig csodával határos módon sikerült k
